Így lettem cukrász

Posztolta Gourmand Iskola 2019/07/08 0 Hozzászólások

Egy végzett tanulónk igaz töténete...

 

Nem, a történet nem azzal kezdődik, hogy már kétévesen is a konyhában sündörögtem anyukám mellett. Nem, nem az volt az álmom, hogy cukrász legyek, valójában közel 20 éves koromig egy vajas kenyeret sem tudtam a konyhában önállóan elkészíteni. Az érettségi után azonban történt egy nem várt fordulat, így jutottam el végül a cukrász pályára… És utólag kicsit sem bánom. Elmondom, miért.

 

Eleinte nagyon szomorú voltam, amikor érettségi után megjött a levél, hogy nem vettek fel magyar szakra. Szinte láttam ketté törni az életem, az álmaim. Mi lesz így velem? Mi lesz így belőlem? Kellemetlenül éreztem magam a szüleim előtt is, hiszen mindig bíztak bennem, mindig támogattak. De mihez kezdek majd így ősszel? Egyetemista nem leszek, az már biztos, akkor talán el kellene mennem dolgozni, de képesítés nélkül maximum árufeltöltő lehetnék, ami elég távol esik a jövőképemtől…

 

Egyik este anya bejött a szobámba, és kedvesen megkérdezte, hogy mik a terveim, belőlem pedig válaszként kitört a zokogás. Azzal vígasztalt, hogy ne csüggedjek, semmi sincs veszve, jövőre ismét beadhatom a jelentkezésemet – azonban én továbbra sem tudtam, hogy mit kezdjek magammal egy éven át. Mindenképpen tanulni szerettem volna. A szép nyári napok kesergéssel teltek, szinte ki sem mozdultam otthonról, és egyre azon törtem a fejem, hogy mi legyen. Végül elkezdtem böngészni az OKJ-s tanfolyamok listáját, és egyszer csak megszületett az elhatározás: cukrász leszek.

 

Kitanulom a cukrász mesterséget, az amúgy is egy klassz dolog. Államilag támogatott képzést kerestem, hogy a szüleimnek ne kerüljön pénzbe, és rá is akadtam a Gourmand Iskola OKJ-s cukrász képzésére. Innen már felgyorsultak az események, beiratkoztam, szeptemberben pedig már ott ültem a padban. Az elmélet egyáltalán nem volt vészes – a gyakorlatot pedig egyenesen imádtam! Azok az illatok, azok a ropogós sütemények, az a sok jó fej ember… Hirtelen azon kaptam magam, hogy suli után is recepteket böngészek, és hétvégente a konyhában pörgök. Folyton sütöttem; családi eseményekre, baráti összejövetelekre, unaloműzésként. Ez lett az új hobbim, és a visszajelzések megerősítettek benne, hogy jól csinálom.

 

Most, hogy levizsgáztam és hivatalosan is cukrász vagyok, ismét válaszút elé érkeztem. Úgy döntöttem, hogy ismét beadom a jelentkezésem magyar szakra, de már levelező képzésben gondolkodom. Cukrászként ugyanis szuper állásom lett, így a továbbtanulás már csak így férne bele az életembe.